3 nap Cipruson

 

Első nap

„Ahhoz is ezek szerint csak én értek, hogyan lehet szánalmasan kinézni nyaraláskor”

Sosem gondoltam volna, hogy valamikor Cipruson fogok nyaralni. Azt meg főleg nem, hogy mindezt teljesen ingyen tehetem meg. Bizony, úgy nyertem az utat, amely különben 3

napos és egy személyre szóló. Úgyhogy mivel nemrég szakítottam a pasimmal, pont jól jött ez a kis kiruccanás. Ja, és ha már azoknál a dolgoknál tartunk, amelyekre nem is gondoltam volna: eszembe sem jutott, hogy valamikor is kiteszem a lábam Észtországból. A fővárosban, Tallinban születtem, és bizony nem igazán jártam más városban: Narvában a nagyinál és a haverokkal Tartuban. De különben nem szeretek utazni, mert „szokásom” rókázni. Jó, tudom, hogy erre már vannak bizonyos módszerek, de valamiért nálam semmi sem válik be. Úgyhogy némileg úgymond „betojtam”, mikor kiderült, hogy megnyertem a ciprusi utat. Persze bizonyára felvetődik bennetek a kérdés, hogy akkor miért játszottam. A válaszom egyszerű: mert nem gondoltam, hogy nyerek. De nyertem, úgyhogy oda is utaztam.

Kb. 10 óra volt, mire kiértem a reptérről. Sajnáltam, hogy nem kértem altatást az útra, mert pocsékul éreztem magam. A gyomromban szinte táncot jártak az előző nap elfogyasztott kaják

és

innivalók,

úgyhogy

mikor

belenéztem

a

piperetükrömbe, bizony egy zombihoz hasonló látvány fogadott.

Szikrázó napsütés csapott az arcomba, folyt rólam a víz és még az izzadtságszagomat is éreztem. És ettől bizony nem éreztem jobban magam. De megpróbáltam túllendülni a dolgon, úgyhogy vettem ásványvizet. Autóba nem akartam ülni, tehát inkább gyalog mentem tovább. Persze annyi eszem nem volt, hogy ne magassarkúban sétáljak. Úgyhogy meg is fájdult a lábam, sőt, még a cipőm sarka is letört. De azért legalább a szállodába odaértem. Szerencsére az angol jól megy, így legalább a becsekkolás könnyen ment. A szobám az ötödik emeleten volt, de mivel a gyomrom még nem jutott túl teljesen a sérelmein, így kihagytam a liftet és inkább gyalogoltam. Megint.