Én hülye! Én emeletes barom! Hogy tanultam volna meg inkább hárfázni, mint elvállaljam ezt a melót. De nem, ó, nem! Bedőltem az egyik legősibb pokoltrükknek, a csábításnak! Oké, elismerem, hogy a mester titulus piszok jól hangzott. A Démon Akadémia gyakorlati oktatója! Ashir mester… Hah! Micsoda marhaság!
Na, jó, elég az önmarcangolásból! Szívem szerint – már ha lenne ilyen szervem – valaki mást marcangolnék, méghozzá élvezettel, apró darabkákra. Vágyamnak csupán az szabott gátat, hogy egy főördögöt nehéz rávenni, hagyja magát széttépni. Különösen, mivel Lucifer támogatását élvezi, hogy a villám sose vágjon mellé! Vagyis, csak élvezte…
Tuti, hogy értesült Launiel előléptetéséről, és ezért kaptam a kinevezésemet. Néha nagyon utálom a Menny és a pokol közötti versengést. Pont úgy viselkedünk, mint az emberek. Vagy az emberek viselkednek úgy, mint mi? A fene tudja, de nem is ez a lényeg…
Úgy döntöttem, hogy kedvenc tollcsimbókom példáján okulva, naplót írok a viszontagságaimról, hátha akad valami sötét lélek, aki megérti majd a szenvedéseimet.
Na, kedves akárki, aki ezeket a sorokat olvasod, íme a történetem. Csak szólok, ha kiröhögsz, eljövök érted, és hosszú, kínszenvedésekkel teli életet kapsz tőlem, hogy aztán a lelkedet levigyem magammal a pokol valamelyik legkegyetlenebb bugyrába!
A történet elolvasásával automatikusan aláírod a paktumot, szóval ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!